Kivel járatjuk ma a bolondját?

Ki ne emlékezne Szilágyi Domokos Áprilisi mondókájára, melynek legalább kezdő sorait többnyire mindenki fel tudja idézni: „Április elseje bolond nap, kedvére tesz minden bolondnak, Április elseje csodás nap, kerítsük sorját a csodáknak."

Áprilist, Szent György Havának, Szelek Havának és Tavaszhozónak is nevezik. Április elseje, mivel a téli napfordulótól számított századik nap, ezért őseink „száznapnak"is nevezték. A népszokás szerint április bolondja az, akivel ezen a napon a bolondját járatják illetve rászedik valamilyen bolondságra. Ezen szokás több országban is elterjedt, azonban eredete nem teljesen tisztázott.

Egyes feltételezések szerint IX. Károly francia király azon rendeletéből ered, mely szerint 1564-ben az új esztendőt április elsejéről, január elsejére tette. Ugyan az akkor szokásban lévő újévi ajándékozás megmaradt, a rendelet bevezetését követően április elsején már csak vicces, bolondos ajándékokkal lepték meg egymást az emberek. Más feltételezések szerint, kelta népszokások szerint bohókás, vidám ünnepeteket ültek április elején. Térségünkbe nagy valószínűséggel német közvetítéssel jutott el az április elsejei tréfálkozás szokása.

A mai nap időjárásból terméskilátásokra következtettek, mivel ez a nap az indás növények vetőnapja is egyben. Más munka végzésére azonban kifejezetten szerencsétlen napnak tartották, mivel a néphit szerint Júdás éppen április elsején akasztotta fel magát. Érdemes tehát a mai napon elfelejteni a túlzott komolyságot, és lazábban, viccesebben megközelíteni a velünk történteket, mert nevetni, bolondozni - nemcsak április elsején - jó.